Mert nem a félelem lelkét adta nekünk Isten, hanem az erő, a szeretet és a józanság lelkét. 1Timóteus 1,7
Gyász, fájdalom, könnyek, szertefoszló álmok, félelem és kiszolgáltatottság. Mindez a nagyszombati érzelmekből egy kis kóstoló. Tudod, az életünk minden pillanatát ezek határoznák meg, ha Jézus a sírban marad. Az Isten Országa olyan távolinak tűnne, mintha nem is létezne. S minden ember folytonos rettegésben élne, s a halál gondolata fagyasztaná meg minden örömteli pillanat csíráját, hiszen a halál után még az életnél is borzalmasabb sivárság és gyötrelem várna minden emberre.
Vigasztalás, tompuló fájdalom, mosoly, határtalan álmok, nyugalom és kapaszkodó. Mindez azokból az érzelmekből egy kis kóstoló, ami azoké lehet, akik meghallják és elhiszik az örömhírt: feltámadt az Úr! Az Isten Országának valósága megjelent a Földön: negyven napig itt járkált, evett és ivott az, aki feltámadt a halottak közül. S a körülötte lévő emberekben szűnni kezdett a félelem, sőt halált megvető bátorságot kaptak, hiszen a halál után az életük legszebb pillanatainál is nagyobb öröm várja őket.
Ha vágyok rá, hogy szűnjön a félelem, csillapodjon a fájdalom, halkuljon a gyász, akkor nem azt kell tennem, hogy kevésbé félelmetes dolgokkal foglalkozom vagy veszem magam körül. Kedves, csöppet sem veszedelmes dolognak tűnik ez az egész nyuszizás, de amire a lelkünk vágyik, a megújulást, a frissességet, a megtisztulást és az üdvösséget csak az tudja megadni, akié az ünnep.
Krisztus feltámadt! Ne félj továbbadni a jó hírt!
Váróterem 