Váróterem

Amikor megláttam, lába elé estem, mint egy halott, ő rám tette jobbját, és így szólt: Ne félj! Én vagyok az első és az utolsó és az élő: halott voltam, de íme, élek örökkön-örökké, és nálam vannak a halál és a pokol kulcsai. Jelenések könyve 1,17-18

Képes lennél egy mondatban összefoglalni ki vagy? De vigyázz, ne maradjon ki semmi fontos! És ugyanígy egy mondattal be tudnál mutatni valakit, akit nagyon szeretsz? Ugye milyen nehéz dolog? Bőbeszédűségünk néha mégis milyen tartalmatlan.

Ellenben az Úr Jézus képes rá, hogy kevesebb mint harminc szóban összefoglalja azt, ki Ő. S hiába akarnánk belekötni, szinte mindenre kitér. Elmondja, hogy ott volt a teremtés előtt és azt, hogy jelen lesz a világ megszűnésekor is. Olyan komolyan vállalta a halandóságot, hogy bele is halt az értünk végzett szolgálatba. Mindenét odaadta értünk, az életét is. Egyedüliként győzött a Sátán fölött, mégis alázatos maradt és szeretetteljes. Él és élni is fog. Ő lett élet és halál ura. Életének minden pillanatában a mennyben, a Földön vagy az eljövendő személyes találkozáskor mindig, mindenkor szeret. Feltámadottként megáll a halálra rémült János apostol előtt is, és el nem múló szeretetét mutatja meg azzal a mondattal: Ne félj!

De nézd csak meg, máris túl ragoztam azt, ami olyan tömör mégis mindent egybefoglaló. Úgy érzem, néha bőven elég lenne csak Jézus szavát újra és újra elolvasni, mely tiszta, érthető és nekünk is szól. Most olvasd el úgy, hogy személyesen neked mutatkozik be:

Ne félj! Én vagyok az első és az utolsó és az élő: halott voltam, de íme, élek örökkön-örökké, és nálam vannak a halál és a pokol kulcsai.