Az asszonyokat pedig így szólította meg az angyal: Ti ne féljetek! Mert tudom, hogy a megfeszített Jézust keresitek. Máté evangéliuma 28,5
Nagyhétbe lépve bátran választok ‘ne félj!’ igét a húsvéti történetekből. Igen, több is van belőlük, erre én is csak most lettem figyelmes. Az egyik bátorítás egy angyal szájából hangzik el, és azoknak az asszonyoknak szól, akik szombat elmúltával elsőnek érnek a sírhoz. A feltámadás első tanúi. Azonban ők csak “beelőznek” másokat. Most nem a tanítványokra gondolok, hanem azokra, akik korábban is a sír mellett álltak, az őrökre. Amikor meglátják az asszonyokkal együtt a mennyei küldöttet, az angyalt, szinte halálra rémülnek. Az őrök és az asszonyok félelme között nagy a különbség. Ezt ki is emeli az angyal. Ti, asszonyok, nektek nincs félni valótok. Miért? Mert ti Jézust keresik.
Hányan élnek ma is úgy, hogy csak őriznek valamit, amit ősök, rokonok vagy éppen a kultúra átadott nekik. De személyesen egyáltalán nem érzik magukat közel a hithez, csupán egyfajta kötelességből gyakorolják. Míg mások könnyű és nehéz időkben egyaránt keresik az Úr akaratát, keresik és félik az Istent. Utóbbi csoportnak nincs mitől tartania. Még ha a legnagyobb ellenséggel, a halállal találkozik is az életük, nem kell félniük, mert a halál legyőzettetett.
Nagyhét első napján lépjünk az asszonyok nyomába! Keressük Jézust, aki feltámadt, és ma is él!
Váróterem 