Az Úr egy éjjel látomásban ezt mondta Pálnak: Ne félj, hanem szólj, és ne hallgass: mert én veled vagyok, és senki sem fog rád támadni és ártani neked, mert nekem sok népem van ebben a városban. Apostolok Cselekedetei 18,9-10
Előfordult már veled, hogy valamit nem mertél szóba hozni? Veled is megtörtént már, hogy valakinek a mondandójával nem értettél egyet, de nem mondtad el a saját álláspontodat? Történt már veled olyan, hogy inkább hallgattál egy társaságban, mert a többség furcsán nézett volna rád, esetleg kinevette volna a véleményed?
Amikor Pál elkezdte hirdetni az evangéliumot Korinthusban, akkor vitákba keveredett, sőt egyesek szidalmazni is kezdték. Nem volt túl kedvező légkör a hitbeli meggyőződés képviselésére. Az Úr azonban bátorította Pált, és nemcsak azzal, hogy Ő vele van, hanem felhívta Pál figyelmét, hogy vannak még körülötte olyanok, akik őt támogatják, talán még a védelmére is kelnek.
A fent említett helyzetekben is igaz lehet, hogy a társaságban ülnek még olyanok, akik nem a hangadóval értenek egyet, csak ők sem mernek felszólalni. A keresztyénség és az arra való fogékonyság nem látszik kívülről, de ettől még ne gondoljuk, hogy egyedül vagyunk. Legyél te az, aki mersz szólni, s lásd, lesz más is, aki veled ért egyet!
Váróterem 