Váróterem

Amikor meglátták őt, amint a tengeren jár, azt hitték, hogy kísértet, és felkiáltottak. Mert mindnyájan látták őt, és megrettentek. De ő azonnal megszólította őket, és ezt mondta nekik: Bízzatok, én vagyok, ne féljetek! Márk evangéliuma 6,49-50

Szembe szélben haladni. Dupla erőt kifejteni, mégsem jutni semmire. Egyet előre, kettőt hátra. Megfeszített erő, határok feszegetése, kimerültség. Ez is része a tanítványságnak. Van, amikor elég a Mestert figyelni, de eljön a pillanat, amikor nélküle kell evezni a hajóban akkor is, ha vihar tombol. De a tanítványság egyben azt is jelenti, hogy az erő fogytával az Isten elindul, hogy mennyei segítséget adjon. Milyen érdekes, hogy öröm helyett ijedtség van a tanítványok szívében a tengeren közeledő Jézus láttán. Miért? Miért nehéz elhinni, hogy Jézus a természet rendjét is legyőzi, hogy segítsen az övéinek? Ne féljetek, én vagyok (az Isten) – nyugtatja őket. S a szavak nem maradnak üresek, hanem megtelnek tartalommal, amint a hajóba lép. Vele elcsendesedik a vihar, csökken a teher, múlik a félelem.