
Ne félj, te kicsiny nyáj, mert úgy tetszett a ti Atyátoknak, hogy nektek adja az országot! Lukács evangéliuma 12,32
Ha hiszek Istenben, akkor abban is hinnem kell, hogy nemcsak életet ad az embernek, hanem az élet fenntartását is biztosítja. Mondhatom ugyan, hogy én nem félek kimondottan semmitől, de mindez nem igaz, ha a napjaimat közben behálózza az aggodalmaskodás. De hogy lehet megszabadulni az aggodalmaskodásból?
Ne aggodalmaskodjál, nézz Istenedre fel! Ő felruház és táplál, rád gondot ő visel. Dicső Király, ég és a föld Ura, Szívünk tiéd, légy annak is Ura! – hangzik a dal. Általában gyerekeknek tanítjuk, pedig ők sokkal ügyesebbek, mint a felnőttek ezen a területen. Talán Jézus erre is emlékeztetni akarja a Hegyi Beszédben a hallgatóságot, amikor úgy szólítja meg őket, hogy kicsiny/kisded nyájacska. Istenhez képest mi is olyan fiatalok és segítségre szorulók vagyunk, mint a gyermekek. Ők meg tudnak bízni a szülőkben annyira, hogy ne aggódjanak azon, lesz-e mit enni, inni, elég lesz-e a pénz és még sorolhatnánk. Legyünk ma gyermekek, és bízzunk meg az Atyában, aki gondoskodik a dolgainkról!