A halfogás miatt ugyanis nagy félelem fogta el őt és mindazokat, akik vele voltak; de ugyanígy Jakabot és Jánost is, Zebedeus fiait, akik Simon társai voltak. Jézus akkor így szólt Simonhoz: Ne félj, ezentúl emberhalász leszel! Erre kivonták a hajókat a partra, és mindent otthagyva követték őt. Lukács evangéliuma 5,9-11
Mindent otthagyva – félelmetesnek hangzik. A veszteség, elengedés, de az önként lemondás is olyan része az életünknek, amit szívesen kihagynánk. Ragaszkodunk a dolgainkhoz, a megszokotthoz, a verejtékkel megszerzetthez. Az pedig egyszerűen szembemegy a józan ésszel, hogy a szakma csúcsán valaki felálljon, és mindent hátrahagyva újat kezdjen.
Nem hiszem, hogy Péter képes lett volna erre egyedül. Jézus szava hat rá, ami akkor is eloszlatja a félelmet, ha egy ismeretlen útra hívja, melyen jónéhány bizonytalan tényező akad.
Szó szerint sorsfordító pillanat ez a halászok életében. A siker kapujában, életük talán legnagyobb halfogását követően úgy döntenek, hogy a zarándokló, kiszolgáltatott, kiszámíthatatlan utat választják. Kétség helyett mindent hátrahagyó engedelmes követést látunk.
Az ember önmagából kiindulva nem így döntene. Korunk azt tanítja, hogy a félelmet és a bizonytalanságot éppen az anyagi biztonság megteremtésével, munkán, esetleg családon belüli sikerekkel lehet kiküszöbölni. Tanítvánnyá válás viszont azt jelenti, hogy a világi dolgok helyett a mennyeibe fektetek, és érdekes módon, hosszútávon ez fog győzni a félelmek felett.
Váróterem 