Az angyal ezt mondta neki: Ne félj, Mária, mert kegyelmet találtál Istennél!. Lukács evangéliuma 1,30
Ha valaki „kegyelmet talált színe előtt”, az azt jelenti, hogy a Teremtő látja létezésünk egyedi szépségét és van egy csodálatos terve életünk számára – értelmezte egyszer így a fenti igét Ferenc pápa. Csakhogy Mária gondolhatta, hogy ez a terv, miszerint ő lesz a Megváltó édesanyja, túlnő rajta.
Félelmetes érzés, ha találkozunk Isten tervével az életünkre nézve. Ő nem úgy kalkulálgat, hogy ez még belefér, erre majd még tud szorítani időt, ezzel majd jól keres, ezzel majd elismerik vagy híres lesz. Ránk néz, azzal a büszke mosollyal, ahogy apa gyermekében gyönyörködik. Pontosan ismeri a képességeinket és a hiányosságainkat, és mindezek tudatában látja, mire is lennénk képesek és hol van a mi helyünk.
Máriának az élete valószínűleg pont úgy haladt és pont ott tartott, ahogy ő tervezte. Fiatal lányként eljegyezték, várta az esküvője napját és majd a közös életet férjével. De egy napon angyali üzenet megfogalmazta Isten elképzelését is. Ha az ő útitervével találkozunk félelem foghat el bennünket, ahogyan Máriát is, és a jogos érzés, kevés vagyok mindehhez. Inkább haladjon az életem a megszokott, ismert mederben, még akkor is, ha az rosszabb, kevesebb vagy más, mint amire Isten gondolt – döntenek így sokan. Mária viszont máshogy élte meg azt, hogy Isten hatalmas, ő pedig oly kicsi, és apró eleme csak a nagy történéseknek. Engedelmes és alázatos maradt. Ha nagy feladatot bíz ránk az Úr, akkor ez az az arany középút, amin haladnunk kell. Nem kell kibújni a hívás alól, de nem is kell fürdőzni abban a dicsőségben, ami nem minket, hanem a Istent illet.
El mered hinni te is? Rád néz, gyönyörködik benned, és terve van veled.
Váróterem 