De József így szólt hozzájuk: Ne féljetek! Vajon Isten vagyok én? Ti rosszat terveztetek ellenem, de Isten terve jóra fordította azt, hogy úgy cselekedjék, ahogyan az ma van, és sok nép életét megtartsa. Most hát ne féljetek, eltartalak én benneteket és gyermekeiteket! Így vigasztalta őket, és szívhez szólóan beszélt velük. 1Mózes 50,19-21
Bosszúállás helyett kegyelmet gyakorol József. Megtehetné, hogy visszaadja testvéreinek azt a szenvedést, amit ők okoztak neki. Megtehetné, hogy a harag és megbántottság irányítja a cselekedeteit. Ismerve a történetét, valaki még azt is mondaná, igaza van, bűnhődjenek meg a gonoszok, legyen mesebeli happy end a vége, a jó győz, a rossz pórul jár. Csakhogy az Isten forgatókönyve másképpen íródott. József más utat választott, nem az igazságszolgáltatásét, hanem a szeretetét. Ez a szeretet nem azt adja, amit érdemelnének, hanem többet és jobbat.
Isten éppen így tesz velünk is, amikor a kegyelmével fordul hozzánk, nem a haragjával. Mégis hányan mondják, az Ószövetség Istene kegyetlen. Nézd csak meg, ez a kegyetlennek mondott Isten az elmúlt húsz napban csak ószövetségi igékkel bátorított bennünket, ne féljünk semmitől, tőle se.
Ha csitul is a félelem, ott marad a kérdés még: Képesek vagyunk mi is kegyelmet gyakorolni? Elfogadni ugyan könnyű, de elengedni a jogosnak vélt elégtételt, na ahhoz már szükség van a fentről jövő erőre.
Váróterem 