Ne félj te, akit az Isten kedvel! Békesség neked! Légy erős, légy erős! Amikor így beszélt hozzám, megerősödtem, és ezt mondtam: Beszélj, uram, mert megerősítettél engem! Dániel 10,19
Hányszor nézzük sóvárogva más életében az áldást, és kívánjuk, bárcsak nekem is megadatna. De valóban belelépnénk más helyébe, úgy teljesen, nem csak elvéve a jót?
Nézd csak, micsoda helyzetben van Dániel is! Isten kedveli, békességgel köszöntik és erőt kap. Könnyű mondani, én is szeretném mindezt. Az Istennel való szoros kapcsolatot, a megerősítést szinte irigykedve olvasom. De az oroszlánok vermébe is beugranék Dániel helyett? A nehézségben is osztoznék? Ha oroszlánok közé nem is kívánkozom, de tanulhatok Dánieltől, akinél helyes marad a fontossági sorrend: az Úr az első! Aki nem csak tiszteli az Istent, de féli is őt. Ez ami igazán követendő! Mert nem az a különleges, hogy Isten kedveli Dánielt, hiszen az Isten maga a szeretet. Sokkal inkább kitűnik a többi ember közül, ahogyan Dániel szereti az Urat, és ahogyan megbízik benne.
Ha vágyom is a megerősödésre, akkor erősödjön először a hitem, hogy minden körülmények között tudjam: velem van az Úr!
Váróterem 