Váróterem

Azon a napon így biztatják majd Jeruzsálemet: Ne félj, Sion, ne csüggedj el! Veled van Istened, az Úr, ő erős, és megsegít. Repesve örül neked, megújít szeretetével, ujjongva örül neked. Zofóniás 3,16-17

Micsoda mennyei örömről olvashatunk! Mikor örültél valaminek ennyire? És az előfordult már, hogy valaki ujjongva örült neked?

Nekem két példa jutott eszembe. Az egyik a szülők öröme, amikor először megpillanthatják megszületett gyermeküket. Tudjuk, hogy ezt az euforikus örömöt a hormonok is segítik, de az a tény is, hogy egy új ember született a világra, aki ugyan törékeny és kiszolgáltatott, de a szülei szemében tökéletes. A másik hasonló örömpillanat, ha egy régen látott szerettünkkel újra találkozhatunk. Ha nem is feltétlen ujjongással fogadjuk, de a szívünk repeshet, amikor ölelésünkkel magunkhoz szorítjuk.

Most gondolj bele, hogy ebben az örömben lehet része annak, aki nap-nap után szorosabbra fűzi a kapcsolatát az Istennel. Akármilyen messze sodródtunk tőle, ha újra visszatalálunk, akkor ujjong a menny minden tagja, mint a tékozló fiú hazatalálásakor. Mert az Atya nemcsak a szülőkkel együtt örül minden csecsemőnek, hanem repesve örül minden újjászületett embernek is.

Ha a szemünket a világ történései kötik le, akkor sokkal inkább a félelem és szorongás fészkeli be magát a szívünkbe, és az életünk során az örömöt csak egy-egy kiemelt pillanathoz tudjuk kötni. Ám, ha a mennyei dolgokra figyelünk, ha az Isten Országát keressük vagy éppen gyarapítjuk, akkor békesség és öröm vesz lakást nálunk.

Engedd, hogy vezessen és bátorítson a mai napon az ige: Veled van Istened, az Úr, ő erős, és megsegít. Repesve örül neked, megújít szeretetével, ujjongva örül neked.