Nem kell félned a rémségektől éjjel, sem a suhanó nyíltól nappal, sem a homályban lopódzó dögvésztől, sem a délben pusztító ragálytól. Zsoltárok 91,5-6
Sokan ismerik ezt a zsoltárt, még a Sátán is. Hogy-hogy? Ő is olvassa a Bibliát? Igen! Jézust éppen ennek a zsoltárnak az egyik versével kísértette meg a negyven napos böjtje végén.
Ez az ének arról szól, hogy az Úr a hívők menedéke, Ő óvja meg őket a legsúlyosabb csapásoktól. Bízhatunk benne! De egyben adhat ez a zsoltár egy hamis magabiztosságot is, túlzott vakmerőséget. Éppen erre akarta csábítani a Sátán Jézust is, amikor azzal kecsegtette, hogy az Atya akkor is megóvja őt, ha leugrik a magasból, a templom párkányáról, hiszen megparancsolja angyalainak, hogy vigyázzanak rád minden utadon, kézen fogva vezetnek téged, hogy meg ne üsd lábadat a kőben. (Zsoltárok 91,11-12 ; Máté 4,6) De Jézus ismeri a pontos jelentését az igének, a próbákon úgy jut túl, hogy közben nem teszi próbára az Atyát.
Néha úgy vágyunk rá, hogy újra gyermekek lehessünk. Ez a zsoltár éppen ennek a lehetőségét adja meg. Isten gyermekeiként biztosak lehetünk afelől, hogy vigyáz ránk éjjel-nappal. A legkisebbek bátran segítségül hívják a szülőket, ha félnek a sötétben vagy a magasságban, mert tudják, számíthatnak rájuk. Mint apa a mászókázó kisfiát, úgy tart bennünket is az Úr a kezében. Lehet-e ennél nagyobb biztonságban az életünk? Egyedül nála!
Váróterem 