Ne félj, Abrám! Én vagyok a pajzsod: jutalmad igen bőséges. 1Mózes 15,1b
Láthatatlan, mégis körülölelve véd. Mi az? Isten minket körülvevő kegyelme. Az Úrral járó keresztyén ember egyik fontos ismérve, hogy ellenálló. Képes arra, hogy leperegjen róla a piszkálódás, a gúnyolódás vagy a gonoszság egyéb formája. Ez nem azt jeleni, hogy őt nem éri támadás, neki ne lenne része megpróbáltatásokban, sokkal inkább azt, hogy van, mi óvja a legnehezebb időkben is. Ez pedig egy kívülről jövő védelem.
Sokféle élethelyzet, megannyi nem várt teher lehet, ami próbálja elfojtani bennünk a reményteljes hozzáállást, és inkább félelmet szül a szívünkbe. A fenti bátorítás először Ábrahámnak (Abrámnak) hangzott, de azóta, sőt ma is sokan kapaszkodhatnak ebbe az ígéretbe. Ábrahám és felesége keserűsége, a gyermektelenség ma is többeket emészt. Mert milyen szép is megtalálni az “igazit”, de annál nagyobb fájdalom, ha csupán ketten maradnak a szeretetközösségben. Fáj Ábrahámnak, fáj Sárának, hogy szinte az egész életük elmúlt, de nem telt meg gyermeki kacajjal. És ott, a teljes reményvesztett állapotban, az Isten mégis bátorít, és megmutatja, hogy az ő szava teremtő hatalom.
Ez a probléma nem mindenkit súlyt. Adjon hálát az, aki így van vele. De az az érzés másé is könnyen lehet, amikor vágysz valamire (a jövendőbelidre, jobb munkakörülményekre, békére családban vagy éppen a világban …), de bárhogy próbálkozol, nincs eredménye. Az Isten megszólítja a tehetetlenségtől szorongó embert, védelmet és segítséget kínál.
Végül hadd térjek vissza azokhoz, akik gyermekáldásért kulcsolják össze kezüket nap, mint nap. Ha ismersz ilyen családot, gondolj rájuk, de én is eléd tudok hozni egy párt, akik olyan szépen élnek, de ez a vágyuk mégsem látszik teljesülni. Ma imádkozzunk értük, de merjünk hittel imádkozni leendő gyermekeikért is, hogy békés világban nőhessenek fel, Isten körülölelő kegyelmében.
Váróterem 