Ne féljetek, mezei vadak, mert kizöldülnek a puszta legelői, mert a fák gyümölcsöt hoznak, a fügefa és a szőlő gazdagon terem. Jóél 2,22
Mindig melegséggel tölt el annak gondolata, hogy Isten mennyire szereti a természet minden élőlényét. De miért is ne tenne így? Hiszen az Ő alkotása az egész teremtett világ. Gondja van az összes élőlényre, nem csak az emberekre. Egy másik helyen erről olvashatunk: Nézzétek meg az égi madarakat: nem vetnek, nem is aratnak, csűrbe sem gyűjtenek, és a ti mennyei Atyátok táplálja őket. Nem vagytok-e ti értékesebbek azoknál? (Máté 6,26)
Újra és újra tudatosítanom kell magamban, hogy habár Isten a teremtés minden fázisa után elégedetten nyugtázta, hogy az eredmény jó, mégis a legkedvesebbek mi, emberek vagyunk számára. Éppen ezért küldte el a Fiát emberi testben, hogy a helyreállítást, az összekoszolt és szétzilált világ rendbetételét velünk kezdje, a mi szíveinkkel.
Ha ma aggodalom van benned, hogy esetleg Isten nem figyel rád, akkor nézd meg a madarakat. Hiába a fagyos tavaszi időjárás, keresnek, és találnak még egy-egy magot. Isten gondjukat viseli, de mennyivel inkább a miénket!
Váróterem 