Ne félj, termőföld! Vigadj és örülj, mert nagy dolgokat vitt véghez az Úr! Jóél 2,21
Reszket és gyászol a termőföld – olvashatjuk Jóél próféta könyvében. Micsoda idők azok, amikor még a föld is retteg! Mint amiről Koncz Zsuzsa csak feltételes módban énekel, számunkra mégis egyre közelebbi: “És ha engem egyszer lánckerék taposna, Alattam a föld is sírva beomolna.” (Koncz Zsuzsa – Ha én rózsa volnék /részlet/)
Az Úr büntetése iszonyatos sáskajárással és szárassággal sújtja a vidéket Jóél idejében. A termések, a gyümölcs, a gabona mind semmivé lett. Fájdalmas ez a földművelőnek, az éhező családoknak, de még a kopár földnek is, mely többre hívatott.
A mai igén mégis reménysugár csillan. Meghallja a könyörgést az Úr, s megkönyörül földön, égen, emberen. Miért? Mert hozzá fordították a szívüket, az arcukat, az életüket az emberek. Nem az lett a megoldás, hogy akinek vagyona van, az felhalmozza a megmaradt gabonát. Nem arról olvasunk, hogy hatalmas sorok alakultak ki az árusok előtt, kifosztva őket minden termékből. Mai eseményekre átfordítva, nem a benzinkutakat ostromolták, hanem a templomot. Nem a telefonjaikba mondták el panaszaikat, hanem az Úrhoz kiáltottak. S az Úr újra termővé tette a terméketlent, véget vetett a kegyetlen ellenség pusztításának. Vajon, ha a probléma ma is hasonló, mi miért keresünk más megoldást?
Váróterem 