Maga az Úr vonul majd előtted, ő maga lesz veled. Nem hagy cserben téged, és nem hagy el: ne félj hát, és ne rettegj! 5Mózes 31,8
Mi lesz most? – kérdezzük sokan. Sejtés, tipp és találgatás, ennyit kapott az ember, amivel a jövőbe nézhet. De figyelj, mondok egy jó hírt! Van valaki, aki pontosan tudatában van, nem csak latolgatja, mi is fog történni. Tudja a devizák árfolyamát a következő napokban. Már most gyönyörködik a fiatalokban, hiszen ismeri, mi lesz belőlük. Látta az idei érettségi feladatokat, pedig nem ő állította össze őket. És fel van jegyezve nála, mikor köszönt be a béke.
Az ige, akárcsak a tegnapi, a honfoglalás előtt hangzik el. Mózes bátorítja utódját, Józsuét. Isten ismeri a nép mögött lévő keserves éveket, tud a szívekben rejlő kétségekről a negyven évvel ezelőtti kudarc miatt. Velük ballagta végig a pusztai vándorlás minden napját, és most, rápillantva az ígéret földjére, nem azt mondja, eredjetek, hanem bátorít: én előttetek járok!
Isten nem veszítette el azt a képességét, hogy mindenhol és mindenkor jelenlévő Isten. Nem szorítja az idő, hanem Ő tartja kezében! Ismeri a jövőt, de a jelenben sem hagy magunkra. Lépjünk ma az ő lábnyomába, akkor biztosak lehetünk, hogy jó úton haladunk!
Váróterem 