Megparancsoltam neked, hogy légy erős és bátor. Ne félj, és ne rettegj, mert veled van Istened, az Úr mindenütt, amerre csak jársz. Józsué 1,9
Nehéz megértetni egy gyermekkel, miért nem kell félni a sötétben. Megparancsolni meg aztán tényleg nem lehet. Ugyanígy nehéz egy felnőttnek elmagyarázni, miért ne csak a körülötte lévő dolgokra figyeljen.
Tegnap este minden fény kialudt, miután beálltunk a kislányommal a garázsba. Nem látott semmit, megtorpant, mert azt hitte a fénnyel együtt én is eltűntem. Megfogtam a kezét, és kivezettem a világosra. Valahogy így tesz az Úr is velünk, gondoltam. Ha jól figyelek, megtapasztalhatom, hogyan vezet ki a nehézségből.
Józsué az ígéret földje közelében biztatást kap: veled van az Isten, mindenütt, amerre jársz. A néppel volt a több évtizedes bolyongás során akkor is ha nem így érezték, és velük van a várva várt honfoglaláskor is. Mintha csak azt mondaná, ne félj, végig veled voltam és végig veled leszek.
Manapaság napról napra nagyobb a sötétség. De vajon mi jellemez bennünket? Gyermekként szinte reszket a lelkünk a hátborzongató események láttán, vagy elég érettek vagyunk, hogy elhiggyük, Isten akkor is velünk van, ha nem látjuk?
Váróterem 