Ne félj, férgecske Jákób, maroknyi Izráel! Én megsegítelek – így szól az Úr, a te megváltód, Izráel Szentje. Ézsaiás 41,14
Ez aztán furcsa szó, férgecske, talán kissé sértőnek is hangzik. De ha belegondolok, a félelem alapja éppen az, hogy van valami, ami nálam nagyobb, hatalmasabb, ijesztőbb, erősebb, én pedig gyenge, erőtlen, szinte eltaposható vagyok. Amikor Isten azt mondja a számára kedves, választott népnek, hogy férgecske, maroknyi nép, akkor nem gúnyolódik, hanem hangosan kimondja az érzelmi állapotukat. Mintha ezt mondaná: ne félj, te elnyomott, ne félj, te kicsiny, ne félj, te megvetett, ne félj, mert én nem élek vissza a közted és köztem lévő különbséggel, hanem egészen közel jövök, hogy megsegítselek.
Vizsgáld csak meg, miért szokott félelem lenni a szívedben? Isten pontosan tudja a választ. Ő, akié a hatalom, Ő, aki mindennél nagyobb, Ő, akitől rettegni is lehetne, nem leuralni szeretne. Ne félj! – mondja. És mindezt olyan komolyan gondolja, hogy elnyomottá, megvetetté, legkisebbé, testileg erőtlenné lesz. Ezt jelenti, hogy megváltóként segít. Most is pontosan ismeri, mi nyomaszt. Ő nemcsak átérzi, hanem át is éli a mi félelmünket, fájdalmunkat. Hát ki más segíthetne? Csakis az, aki ennyire szeret!
Váróterem 