Sokan felsőruhájukat terítették az útra, mások a mezőn vágott lombos ágakat; az előtte haladók és az őt követők pedig ezt kiáltották: Hozsánna! Áldott, aki jön az Úr nevében! Márk 11,8-9
Uram, minden nap áldani kellene téged, így minden nap virágvasárnap lehetne! Minden egyes nap királyként kellene fogadni az életemben, neked adva mindenem, mit amúgy is tőled kaptam. A nehézséget látva is ki kell tartanom, te vagy a dicső király. A szenvedést látva is remélnem kell, király maradsz örökké. Az érthetetlennel szembesülve is bíznom kell a győzelmedben. Uram, hangosabb a szurkolásunk annak, aki láthatóan nyerni fog, pedig éppen azt kellene jobban bíztatni, aki láthatóan vesztésre áll. Annyira igaz a napjainkra a nehézség, a szenvedés, az aggódás, a kilátástalanság. Éppen ezért muszáj kitartanunk melletted, nem elfordítani a fejünket. Te mutasd meg uralmad azoknak, akik betegségben szenvednek és azoknak is, akik egészségesek. S milyen jó lenne ezekkel az emberekkel együtt kiáltani: Hozsánna! Ámen.
Váróterem 