Ima az összefogásért
Uram, ha a nehézség nem tud minket egy akaratra, egy szívre hangolni, akkor előtted borulunk le, csak te maradtál számunkra. Te teremts közösséget, összetartó népet belőlünk! A te el nem múló erőd legyen azokkal, akik végkimerültségig harcolnak a kórházakban! Ne a szavak, hanem te tedd őket hősökké! A te kifogyhatatlan türelmed legyen azokkal, akiknek legfontosabb feladatuk az lenne, hogy óvják magukat, másokat, és ezért ha lehet maradjanak otthon. Nehéz háttérbe szorítani személyes kapcsolattartásainkat, vásárlási függőségünket, folytonos tenni akarásunkat. De ha bölcsességed kiáradhatna ránk, tudnánk, minek van most az ideje. Istenem, add, hogy a fülek halljanak, a szemek lássanak, és minél több ember értse meg anélkül a veszélyt, hogy az őt személyesen érintené. Ne a hátráltatás, ne a viszálykodás, ne a zsörtölődés ideje legyen ez, hanem az összefogásé, a csendes segítségnyújtásé, az odafigyelésé, de legfőképpen a megtérésé. Bárcsak felismerhetné mindenki, hogy szabadító Isten vagy, és egy szívvel tőled várnánk a rabságunkból való szabadulást! Ámen.
Mivel ragaszkodik hozzám, megmentem őt, oltalmazom, mert ismeri nevemet. Ha kiált hozzám, meghallgatom, vele leszek a nyomorúságban, kiragadom onnan, és megdicsőítem őt. Megelégítem hosszú élettel, gyönyörködhet szabadításomban. Zsoltárok könyve 91,14-16
Váróterem 
