De csakhamar megfeledkeztek tetteiről, nem bíztak tervében. Zsoltárok könyve 106,13
Hosszúra nyúlik a megpróbáltatás, Uram, elfáradtunk benne. A választott nép 40 évig kóválygott a pusztában, mert az első nehézségek láttán nem hittek a tervedben. Uram, ne engedd, hogy velünk is ez legyen! Könnyen megfeledkezik az ember a tetteidről a bajban, de velünk ne így történjen. A te csodáid, hatalmad és segítő szereteted adjon nekünk reményt és hitet, hogy megállíthatod rosszat és kitöltheted ránk a jót. Bízni akarunk abban, hogy van még terved a világgal, és lesz kiút, gyógyulás és szabadulás.
Mindezeken túl a böjt is hasonlóan terhel. Olyan hosszú, hogy nélküled már felhagytam volna vele. Az ilyen hosszan tartó nehézségben is beléd szeretnék kapaszkodni.
Uram, még egy dolog elgondolkoztatott ma. Sok fát látok az utcákon, melyek még a tavalyi leveleket tartogatják, és sehol az új hajtás. Bárcsak velünk máshogy lenne, és engednénk, hogy megtisztíts bennünket az elmúlt év elszáradt dolgaitól, és nem újra élnénk a tavalyi évet, hanem reménykedve bontanánk új hajtásainkat. Add, hogy így legyen! Ámen.
Váróterem 