Naponta hétszer dicsérlek téged igazságos döntéseidért. Zsoltárok 119,164
Így kellene lennie, Uram. Mégis ha másokkal találkozom, nem téged dicsérlek, hanem panaszáradat hagyja el a szám. Többször jut eszembe, miért kell aggódnom egy nap, mint a te gondviselésed. Látod a világunkat, mely biztos nem tetszik neked ebben az állapotában. Adtad nekünk a jó hírt, és mi mégsem azt adjuk át, hanem rossz és félelmetes hírek töltik be napjainkat, mint másodpercek egy órát. Vége nincs panaszunknak, mégis türelemmel vagy felénk. Dicsérni szeretnélek, Uram! Szeretném a jót meglátni, és abba kapaszkodni. Szeretnék reménységgel megtelni szorongás helyett. Űzd ki belőlem a félelemet, és szilárd hitet ültess a helyére, Istenem, mely később gyümölcsöt terem, hogy ezt adhassam át a körülöttem lévőknek. Szakítsa át a te hatalmad a minket körülvevő levegőtlen világot, melyben nélküled csak fuldoklunk. A szabadításért pedig egyedül téged illet dicséret! Ámen.
Váróterem 