Él az Úr, áldott az én kősziklám, magasztaltassék szabadító Istenem! (Zsoltárok 18,47)
Köszönöm Uram, hogy nem csak magamért imádkozhatom. Eléd vihetek másokat bajban, fájdalomban vagy akár örömben lévőket. Rád bízom a beteg ismerősöket és ismeretleneket. Te, aki a csontokat megalkottad, forraszd össze, ami eltörött. Te, aki tüdőt adtál nekünk, hogy lélegezhessünk, gyógyítsd meg és erősítsd azokat, akiknek nehéz a máskor természetes levegővétel. Bárcsak nem gépek segítenék sokak életben maradását, hanem erőre kaphatnának! Teremtő Isten, aki ma is teremtesz, vigyázz a kismamákra, akik szívük alatt életet hordoznak. Most ők nem védekezhetnek oltással a vírus ellen, hát te légy az ő pajzsuk! Annyi a betegeség, annyi féle a szenvedés, enyhítsd a ránk nehezedő nyomást, kérlek. Vágyakozik ki a szívünk a szabadba, még sincs még teljes szabadságunk. Uram, ragadd meg a feléd nyújtott kezünk, és húzz ki bennünket a mocsárból, melybe egészen bele tud ragadni az életünk! Te vagy a segítségünk, szabadító Istenem!
Ámen.
Váróterem 