Nem az új hónapot köszöntöm, nem a tavaszt, hanem mindezekben téged köszöntelek, Uram. Milyen nagy találmányod, hogy az évszakok is megmutatják, milyen vagy. A halálból élet támad, és láthatom ezt a gyengének gondolt hajtásokon, melyek mégis áttörik a hajnalban még fagyos talajt. A halából élet támad, és a fák már nem siratják elvesztett leveleiket, hanem újult erővel rügyeznek, nem félve a fagytól és kudarctól. A halálból élet támad, emlékeztet erre a húsvét ünnepe tavasszal. Ma sok minden új kezdődik: nap, hét, hónap, évszak. Rád bízom mindezeket. És ki elbír hetekkel, hónapokkal, évekkel, annak egész nyugodtan odaadhatom az egész életemet. Tiéd, kinél a halálból élet támad. Ámen.
Áldott az Úr! Napról napra gondot visel rólunk szabadító Istenünk. (Szela.)
Isten a mi szabadító Istenünk, az Úr, a mi Urunk kihoz a halálból is. Zsoltárok 68,20-21
Váróterem 