Az ember napjai olyanok, mint a fű, úgy virágzik, mint a mező virága. Ha végigsöpör rajta a szél, vége van, még a helyét sem lehet felismerni. De az Úr szeretete mindörökké az istenfélőkkel van, és igazsága még az unokáikkal is; azokkal, akik megtartják szövetségét, és arra törekszenek, hogy teljesítsék rendelkezéseit. Zsoltárok 103,15-18
Ha arra gondolok, hogy egy vagyok a sok közül, valóban olyannak érzem magam, mint egy fűszál a mezőn. De ma hadd hajtson belőlem virág! Lehessek hóvirággá, mely ritkán nyílik, de hírnöke a tavasznak, a győzelem jelkép. Én is hírnöke szeretnél lenni a megújulásnak, tanúja a győzelmednek, Uram. Aprón, talán csendben, mégis tisztán képviselni az emberek között a veled való élet lehetőségét. Ha ezt teszem, védett virágoddá válok a kertedben, melynek virágkora itt még múlandó, de nálad örök. Milyen jó a te virágaid sorába állni! Hálával tölti el a szívem, ha a korábbi idők hírnökeire gondolok, s tudom, utánam is nyílni fog még megannyi szép. Mindenki ebben a sorban áll. Jó unokának lenni, jó, ha megadod, hogy unokák legyenek. Te öntözd őket, engem, mindnyájunkat! Add, hogy a te dicsőségedre nyíljunk! Ámen.
Váróterem 