Te pedig, Betlehem, Júda földje, semmiképpen sem vagy a legkisebb Júda fejedelmi városai között, mert fejedelem származik belőled, aki legeltetni fogja népemet, Izráelt. Máté evangéliuma 2,6
Kint vagy közösségben szép ruhát viselünk, megfésülködünk. A legjobban készült képeket válogatjuk ki megosztásra. A képernyőn szépet mutat szűrőn át, ami a tükörben nem is tetszik. Közelítsen a tökéleteshez az, amit látnak. Így leszek értékessé, fontossá…
De akkor miért téged választott Betlehem a Megváltó? Koszos kis porfészek, amiről még egy instára való képet is nehezen lehet lőni. Kicsi, említésre sem méltó hely lennél nélküle. Senki sem tudná létezésed és helyed. Ő tett naggyá.
Mernem kéne Betlehemnek lenni. Elfogadni, hogy néha én vagyok az utolsó. Vállalhatnám többször tökéletlenségemet. Hiszen izmaimon túl lelkem is sokszor gyenge. Betegségemben magamra hagy, vagy meglátogat és meggyógyít? Kellek-e neki úgy, ahogy vagyok?
Ha más előtt nem is, ma előtted megélem, milyen törékeny is vagyok és rádszoruló. Ne másokat kérdezz, ne pörgesd végig a közösségi oldalaim, belül épp olyan vagyok, akikhez jöttél: kicsi, utolsó, beteg, bűnös, magányos… Ünnepé válik, amikor te emelsz fel. Lehet, hogy ez is a karácsony?
Váróterem 