Aki az év végén, december második felében nem érzi magát fáradtnak, az valamit nem jól csinált – gondolhatnánk. Milyen sokan esnek be az ünnepre kifáradtan, kimerülten, és mindez mintha természetes lenne. Az, hogy fáradtsággal szerezzük a munkánk gyümölcsét, az valóban adott. De arról sokszor elfeledkezünk, hogy lenne lehetőségünk a megállásra és felfrissülésre. Az megszokott, hogy telefonunk jelzését követően hamarosan feltesszük töltőre a merülő akkumulátort. Sajnos a testünk jelzésére kevésbé figyelünk. De ha mégis feltöltenénk, sokszor nem jó töltőt használnunk. Talán más lakás is tele van az elmúlt 20 év már elromlott telefonjainak kábelével. Sokan keresnek egy megfelelőt, és gyorsan be is dugják a 220-ba. Az én telefonom azonban a saját kábelét szereti. Míg a sajátjával gyorsan tölt, addig a másik, régi töltőknél jelzi, ez bizony csak lassú töltés lehet. Az életünkkel is így vagyunk. Ezer dolog van, amihez nyúlhatunk, ha egy kis frissességre vágyunk, de hosszú távon nem mindegy, mivel töltjük magunkat. Vannak márkahű telefonok, amik csak saját töltővel működnek. Bárcsak mi is ilyenek lennénk! Észrevennénk azt, kihez tartozunk, ki alkotott minket, és hozzá fordulnánk akkor is, ha merül az elem, csökken az erőnk. Nem egyszer tapasztaltam, hogy hétfő reggel negyed óra csendesség és igeolvasás nagyobb lendületet adott a napomnak, sőt az egész hetemnek, mint az éjszakai forgolódás vagy a hétvége.
Karácsonykor egy picit megáll a világ. Te döntöd el, hogy mivel töltöd meg az ünnep napjait. Vannak, akik a távirányítót ragadják meg, mások a süteményes tálat. Te töltsd meg az ünnepedet azzal, aki téged is fel tud tölteni.
De akik az Úrban bíznak, erejük megújul, szárnyra kelnek, mint a sasok, futnak, és nem lankadnak meg, járnak, és nem fáradnak el. Ézsaiás 40,31
Váróterem 