Nem szokványos, hogy a mindenható Isten legkisebbé lesz, és emberi testben, törékeny, magatehetetlen, kiszolgáltatott csecsemőként megszületik ebbe a világba. Nem szokványos, hanem kivételes alkalom. Egyszer történt meg évezredek alatt.
Tavasszal két születésnapra is nagyon készültem, egy barátnőm és édesanyám meglepetés bulijára, ahol sokan örültünk volna az ünnepelteknek. A születésnap ugyan eljött, a közös ünneplés elmaradt. Szomorúsággal töltött el, de elfogadtuk. De Isten ünneplés nélkül is élteti őket, hála legyen Neki ezért! Most azonban az én Megváltóm születésének ünneplése kerül szabályozás tárgyává.
Kedves Olvasó, ki velem haladsz ezen a különös adventi időszakban, hadd bátorítsalak azzal, hogy karácsony kivételes lehet számunkra. Mert mitől félnek a legtöbben? Hogy nem lehet úgy ünnepelni, mint eddig. De csak a hogyan változik, az ünnep középpontja és tartalma változatlan. Az ünnep nem a hagyománytól válik jeles alkalommá, hanem a tárgyától. Nézz erre a képre!
Attól lett csodává az a nap, hogy maga az Isten jött közénk. Nem díszek, nem a hely, nem a létszám, még csak nem is a közösség élménye tette naggyá az első karácsonyt, hanem az Isten szeretete és jelenléte.
Az idei adventben egyre inkább azzal szembesülünk, hogy el kell engedjük a hogyant, és meg kell keresni a mit. Szokásos helyett, idén legyen valódi a karácsony!
Kép: Marijke ten Cate, Nagy családi gyermekbiblia, Kálvin Kiadó
Váróterem 