Nem tartozol semmivel, egyszerűen hozzá tartozol.
Okkal született meg az a kisgyermek ott a jászolban. Nagy feladatok vártak rá. El kellett végeznie azt, ami mindenki más feladata lett volna. Ki kellett engesztelnie azt az Atyát, akit mi bántottunk meg. Rendeznie kellett az évszázadok alatt folyton csak halmozódó tartozását az emberiségnek Teremtője felé. Ez a tartozás nőttőn-nőtt, mert mindenki csak elvett, de vissza nem adott. Annak a kicsiny gyermeknek ezt a nagy adósságot kellett kiegyenlítenie életével, amiben folyton csak adott. Nem moratóriumot hirdetett. Nem azt intézte el, hogy tartozásunkkal később kelljen csak törődni, addig hadd éljük tovább tékozló életünk. Az a kicsi csecsemő, akibe mégis belefért az egész Istenség, azért született, hogy teljes elengedésben lehessen részünk. Mindent állt, mindent fizetett. Immár tartozás nélkül, mégis örökre, szorosan, hozzátartozva élhetünk.
Mert megjelent Isten üdvözítő kegyelme minden embernek,
aki önmagát adta értünk, hogy megváltson minket minden gonoszságtól, és megtisztítson minket a maga népévé, amely jó cselekedetre törekszik. Pál levele Tituszhoz 2,11;14
Váróterem 