Csendesebb az idei advent. Nincsenek koncertek, kóruspróbák, betlehemes éneklés, este nyolc után nyugovóra térnek máskor zsúfolásig telt utcáink. De ez a csend lehetőséget is rejt magában. Ha nem nyomom el kényszeresen munkám csattogó vagy klaviatúrát püfölő zajával, ha nem töröm meg a megszokás eszközeivel (tévé, spotify, rádió), ha merek a csendben némán hallgatózni, akkor ajándékká válhat a csend. Találkozás pillanatává, amikor nem saját gondolataim zakatolását, hanem Isten szelíd hangját hallom meg.
A világ teremtése előtt csend volt. De Isten megtörte a csendet az ő szavával, és csodát teremtett. Mária vagy a pásztorok az éjszaka csendjében meghallották az angyali üzenetet. A csendben ma is megtörténhet, hogy felfigyelsz a mennyei üzenetre, és akkor a csendes éj, valóban szentséges éjjé változik.
Kezdetben teremtette Isten az eget és a földet. A föld még kietlen és puszta volt, a mélység fölött sötétség volt, de Isten Lelke lebegett a vizek fölött. Akkor ezt mondta Isten… 1Mózes 1:1-3A
A kép tavaly december 1-jén készült.
Váróterem 