Egy dolgom van ma. Nézzek fel a keresztre, és szemem csak akkor vegyem le róla, ha megértettem, hogy értem, helyettem és miattam történt. Értem áldozta önmagát. Nem mások tették ezt vele, hanem hagyta, hogy megtegyék. Helyettem kapott ítéletet, koronát, töviskoszorút. Az én bűneimet vitte a keresztre. Szomjazott, míg engem az élet vizével kínált, hogy soha többé ne szomjazzak. Elhagyatva érezte magát még az Atyától is, hogy én ne kerüljek ilyen magányba. Meghalt, hogy örökké élhessek. Megmentő szeretete tartotta a kereszten. Rám már csak az maradt, hogy viszont szeressem őt.
Jézus ekkor ezt mondta neki: Én vagyok a feltámadás és az élet, aki hisz énbennem, ha meghal is, él; és aki él, és hisz énbennem, az nem hal meg soha. Hiszed-e ezt? János evangéliuma 11,25-26
Váróterem 
