Olyan a félelem, mint egy tátongó mélység a szívem és a gyomrom között. Olyan a félelem, mint egy dallamtapadás, bármit teszek, a gondolataimba vissza-visszatér. Olyan a félelem, mint a hajnali fagy, mely először bőrömet csípi, aztán belém hatol teljesen. Olyan a félelem, mint a folyton növekvő távolság, ami egyre messzebb vet másoktól és Tőled. Olyan a félelem, mint a bénulás, nem fáj, de mégis képtelenné válok a mozgásra.
Ne félj! – olvasható a Bibliában éppen annyiszor, ahány napja van egy évnek. Nem számoltam még meg, de az biztos, hogy valóban minden nap szükségem volna rá, hogy elmond, Uram. Ez nem olyan, mint egy rossz szokás, amitől erőlködve magamtól is megválhatok. Ebből valóban neked kell megszabadítanod. Vedd el, Istenem a félelemkeltők kenyerét, és ha a jelen nehézségek még nem is szűnnek meg, akkor is hadd tudjak engedelmeskedni a szavadnak, hadd tudjak felhagyni a félelemmel. Erősíts meg, Mindenható!
Ne félj te, akit az Isten kedvel! Békesség neked! Légy erős, légy erős! Amikor így beszélt hozzám, megerősödtem, és ezt mondtam: Beszélj, uram, mert megerősítettél engem! Dániel könyve 10,19
Váróterem 