De az Úristen kiáltott az embernek, és ezt kérdezte: Hol vagy? Az ember így felelt: Meghallottam hangodat a kertben, és megijedtem, mert meztelen vagyok, és ezért elrejtőztem. Az Isten erre azt kérdezte: Ki mondta meg neked, hogy meztelen vagy? Talán ettél arról a fáról, amelyről azt parancsoltam, hogy ne egyél? Az ember így felelt: Az asszony, akit mellém adtál, ő adott nekem a fáról, ezért ettem. Akkor az Úristen ezt kérdezte az asszonytól: Mit tettél? Az asszony így felelt: A kígyó szedett rá, ezért ettem.
Mózes első könyve 3,9-13
Uram, olyan könnyű hárítani, másokra mutatni, ő a hibás. És közben olyan nehéz őszintén kimondani, én rontottam el, én tettem azt, ami nem volt helyes, amit nem kellett volna. Még a legnyilvánosabb vétségek esetén is jobb módszernek tűnik, hogy más felelőst találjunk magunk helyett. És ha más nem vonható be és nem okolható, akkor végső soron Te leszel mindennek az okozója. Ádám Évára, Éva a kígyóra, az olvasó pedig sokszor Rád mutat, mondván, miért volt egyáltalán kígyó? Minek teremtetted meg? Ó, Uram, hány éve történt ez, és most ugyanitt tartunk. Keressük az okokat, hogy ki fertőzött kit, és ki a nulladik eset, végül egy feltételezhető denevérre mutat a világ vagy éppen rád: miért engeded meg ezt? De nem kell a járványig menni, a legapróbb esetekben is védekezni kezdünk bármilyen számonkérés esetén.
Az idei böjtöm arról kell hogy szóljon, hogy szembenézek a saját hibáimmal. Vizsgálj meg Uram, hogyan haladok. Erősíts a böjt második felében, közeledve az ünnephez. Ne engedd, hogy lankadjak, és legfőképpen ne engedd, hogy másokra fogjam saját vétkeim.
Váróterem 