Olyan sokszor játszunk kötélhúzást az életünk során. Gyerekként kezdtük, amikor még vicces és bohókás volt az egész. Aztán egyre inkább komollyá válik az erőpróba. Igyekszünk abba a csapatba kerülni, aki esélyesebb a győzelemre. Csakhogy a civódásaink tárgyai gyengébbek a kötélnél, inkább vékony kis cérnaszálak, amik könnyen megsínylik az ide-oda rángatást.
Furcsa házak lennének a városban, ha minden dolgozó kőműves a falrészét a saját ötletei alapján valósítaná meg, nem figyelve a tervező utasítására. Attól még, hogy sokszínűek vagyunk, szerteágazó a véleményünk és az ízlésünk, jobban járnánk, ha képesek lennénk a közös célok érdekében egyességre jutni.
Uram, az szinte már megszokott, hogy politikailag nem tudunk egyek lenni. A szívemnek azonban jobban fáj, hogy világnézetileg sem vagyunk egységben. Most ugyan egy közös rossz fenyeget bennünket, de még mindig nem tartunk ott, hogy a Jó is közös legyen. Szentháromság Isten, te aki egy vagy és mégis három, taníts meg az egységre való törekvésre. Mutasd meg az életemben, milyen az, amikor önmagam vagyok, mégis engedve a közös érdekeknek. Ezzel a mostani helyzettel vezess minket arra az egységre, ami után régóta szomjazunk, csak önös érdekeink nem hagyták, hogy kibontakozzon.
Böjtöm 24. napján nem akarok részt venni a széthúzásban. Segíts, Uram.
Én őbennük és te énbennem, hogy teljesen eggyé legyenek, hogy felismerje a világ, hogy te küldtél el engem, és úgy szeretted őket, ahogyan engem szerettél. János evangéliuma 17,23
Utóirat: Ferenc pápa éppen a mai napra hirdetett közös imaidőt a Miatyánk közös elmondásával felekezeti hovatartozástól függetlenül. Mi ez, ha nem az egységre való törekvés? 2020.03.25. 12:00-kor!
Váróterem 