Vannak pillanatok, amikor mindenben kételkedem: másokban, magamban és sajnos Benned is. Kétségek közt hányódom, mint Péter, amikor a vízre lépett, de megijesztették a hullámok. Jogos volt Úr Jézus a kérdésed, amit neki szegeztél, és ha nekem teszed fel, ugyanúgy alapja van: Kicsinyhitű, miért kételkedtél? (Máté evangéliuma 14,31B)
Minden kétségem eredője, hogy kételkedem a jóban. Értem, hogy Te a világot és az embert is jónak teremtetted, de valami nagyon megváltozott. Nem a szavatossága járt le, mégis megromlott. Ezért felmerül a kérdés, van-e még jó? És ha Te jó vagy, Uram, miért van ennyi rossz? Pedig nem a Te hibád. Mi fertőztük meg a bűneinkkel. Én is.
Most magasra vernek a hullámok, és bevallom kételkedem abban, hogy lesz még szélcsendes idő. De Igédbe kapaszkodom, amely rámutat, hogy ha minden másban kételkedem is, Benned nem kell. Jöjjön bármilyen hullám, nem merülhetek el.
Jézus pedig azonnal kinyújtotta a kezét, megragadta őt, és ezt mondta neki: Kicsinyhitű, miért kételkedtél? És amint beszálltak a hajóba, elült a szél. A hajóban levők pedig leborultak előtte, és ezt mondták: Valóban Isten Fia vagy! (Máté evangéliuma 14,31-33 – Péter a vízen jár)
Váróterem 