Bízzatok benne mindenkor, ti, népek, öntsétek ki előtte szíveteket, Isten a mi oltalmunk! Zsoltárok könyve 62,9
Kiöntöm szívem előtted, Uram, bár nem is öntöm, hanem kiborul, kiömlik belőle a sok aggodalom. Mindig úgy érzem, most van ok az aggodalomra. Aztán a helyzet megoldódik, szinte el is felejtődik, de hamar jön egy újabb aggódnivaló. Végeláthatatlan lánc ez, amire én magam fűzöm a szemeket. Szakítsd el, és szabadíts meg az aggódásból!
Benned bízni és közben egyszerre aggódni nem lehet. Egy szívben nem fér meg a kettő. Benned kellene bíznom, akinek minden lehetséges. Benned kellene bíznom, aki eddig is kihoztál a bajból, betegségből, szorult helyzetből. Benned kellene bíznom, aki valódi oltalom vagy, jöjjön bármilyen nehéz idő ránk.
Aggodalmaimból hozzád menekülök, Uram. Tölts meg bizakodással.
Váróterem 