Mindent irányítani akarok, kezemben tartani fixen, biztosan. A naptáram habár már a telefonomon van, mégis mintha kőbe vésett programtáblázat lenne. Ha valami mégis változik, gyorsan újratervezek. Amikor reggel felkelek, első gondolatom gyakran nem Te vagy, hanem végigveszem teendőim listáját, és készítem magam a feladatokra. Rövid távú programokon túl 5 és 10 éves tervek vannak elkészítve elmém fiókjaiban, pedig már rég megvolt a rendszerváltás. Lehet, hogy a saját rendszeremen kellene változtatni?
Ma megállok előtted, Uram, és bevallom, hogy kezem görcsösen szorítja a terveket, de inkább már elengedném. Megvallom azt is, hogy nélküled folyton rossz ajtón kopogtatok. A nap végén túlzottan is elfáradok, mert olyan terheket is magamra veszek, amiket nem kellene. Kérlek, Uram, ma irányíts te, mutasd az utat! Nem, még ennél is többet akarok. Vezess! Én átülök az anyósülésre.
Nézd meg, nem járok-e téves úton, és vezess az örökkévalóság útján! Zsoltárok 139,24
Váróterem 