Nem, nekem nincs szükségem dicsőségre. Csak azt szeretném, hogy minél többen veregessék meg a vállam. Jobban kívánom az elismerést az elvégzett munkám után, mint a béremet. Nem feltűnően, de mégis olyan jó lenne kitűnni a többi ember közül. És jól esne, ha valamiben én lehetnék az első. – Ezekkel a gondolatokkal már Káin is küszködött, és őt olyan könnyen elítéli a közgondolkodás. Pedig belül az én törekvéseim is sokszor hasonlóak. Pál apostol inti is a filippi gyülekezetet, hogy ne hiú dicsőségvágyból végezzék a feladataikat. Pontosabban azt mondja, hogy üres, hiábavaló dicsőségért. Mert a dicsőség egyedül Istent illeti. Amit az ember akar megkaparintani, az hiábavaló és szertefoszlik a kezünk között. De a vágy fészket tud rakni a szívünkben. Ma elhessegetem, és dicsőségvágyamat leteszem Istennél. A Te dicsőségedre szeretnék élni nem a sajátomra. Bocsáss meg, hogy sokszor elbukom ebben is.
Semmit ne tegyetek önzésből, se hiú dicsőségvágyból, hanem alázattal különbnek tartsátok egymást magatoknál. Filippi 2,3
Váróterem 