Jaj nektek, képmutató írástudók és farizeusok, mert … (hétféle befejezést elolvashatod itt.)
Mindig úgy voltam vele, hogy jaj, ezek a fránya farizeusok. Jézusnak csak gondja van velük. Aztán néha rájövök, hogy a vallásos ember milyen könnyen és észrevétlenül tud farizeussá válni. Hiszen keresztyénként én vagyok a “jó fiú”, és mindenki más a rossz. Én tudom a tuti receptet, amit diktálhatok másnak is, de közben én eszerint élek? Ha több mindent tudok és mondok, mint amit megélek, vagy ha cselekedeteim üresek és csak mutatóba készülnek, akkor jaj nekem is.
A képmutatással kapcsolatban még egy igehely szíven talált: A szeretet ne legyen képmutató. Róma 12,9 Ha kényszerként nehezedik rám a szeretet kötelessége, akkor képmutató lesz. Ezért arra van szükségem, hogy belül változtasson az Isten, és onnan bentről induljon a szeretet. Ez a szeretet őszinte tud lenni még akkor is, ha nem kap viszonzást. Ezt is tőled kell tanulnom, Istenem.
Bocsásd meg, Uram, ha más képet mutatok a világ felé, mint amit a Te tükrödben látok.
Váróterem 