A gyerekek annyival jobbak a kérdésekben, mint mi felnőttek. Mernek őszinték lenni. Próbára merik tenni az egyértelmű dolgok igazságát, máskor mégis el mernek merülni hittel a csodákban. Egyszer élt egy ember, aki ugyan nem volt már gyermek, sőt éppen börtönben ült, mégis fel mert tenni egy igen fontos kérdést Jézusnak:
Te vagy-e az Eljövendő, vagy mást várjunk? (Mt 11,3)
Azért jó az advent, mert időt hagy a felkészülésre. Ha merek kilépni a megszokásból, ha félre próbálom tenni egy rövid időre a feladatokat a hét során, akkor szembe találhatom magam az ünneppel. Megállva, elmélkedve, szemlélve a karácsonyt még távolról, talán fel merem tenni a bennem rejlő kérdéseket. Miről is szól ez az ünnep? Mit ünnepel a családom? Ki vagy mi van a középpontjában? Ha elég bátran kérdezek, akkor elérhetek az ünnep vallási megközelítéséhez, elérhetek Jézushoz. És kérdezhetek tőle is.
A karácsonyt nem lehet megszokásból ünnepelni. Megszokásból csak ajándékokat lehet venni, fát feldíszíteni, megszokott recepteket újra lehet sütni, megszokott arcokkal asztal köré lehet ülni. De ünnepelni nem lehet csak azért, mert ennek van itt az ideje. Ismernem kell a tartalmát, és hogy kiről szól. Minden napra szervezhetnénk születésnapi bulit, bár gyakran azt sem tudnánk, ki éppen az ünnepelt. Még az is lehet, hogy finomakat ennénk, jól éreznénk magunkat a meghívottak között, csak éppen igazi szülinapnak nem nevezetnénk.
A karácsony sokkal többről szól, mint aminek manapság beállítják. Jó pár nap van még fontolgatni, miről szól a karácsony a megszokáson túl. És igen, fel kell tennem azt a kérdést is, hogy számomra mindez Jézusról szól vagy másról? Adventben Jézushoz közeledek vagy csak a megérdemelt szabadsághoz és megszokott formaságokhoz? Vannak, akik fel sem teszik a kérdést, mert ők eldöntötték már a választ. Mások, a bátrak Jézustól várják a választ: te vagy az, akiről az ígéretek szólnak? Igaz mindaz, amit rólad mondanak? Isten Fia lépett ebbe a világba, és ezt ünnepeljük karácsonykor vagy másra várjunk?
Legyen az adventem bátor válaszkeresés megtalálva magamban a gyermeket, aki még mert kérdezni, és aki még kereste az őszinte válaszokat.
Váróterem 