Közel hat hete “be vagyok zárva” a lakásunkba, így idén inkább a reklámokból csöpögtetve szembesültem azzal, hogy a kereskedelmi advent megint megelőzi az eredeti adventi időszakot.
Hetek óta forgatom magamban a gondolatokat időről, időzítésről, sietségről vagy éppen türelemről. Akár még örülhetnék is annak, hogy a világnak nem elég négy hét felkészülni a karácsonyra, többet akar, ezért állnak neki októberben felvillanyozni a fákat és dekorral tele tenni a boltokat. Csakhogy nem így van. Nem tudok örülni, mert mindez már nyomokban sem tartalmazza a valódi adventet, a valódi készülést. A fények, csillogó és illatozó dekorációk hamis hangulattal fogják megtölteni a szívünket, ha egyáltalán eljutnak addig. Felcicomázhatom ugyan a ház minden sarkát és polcát, de mindez csak annyit ér, mintha egy kitűnő cukrász egy üres dobozra varázsolna lenyűgöző fondant mázat és dekort. Mit ér mindez? És mit érek azzal, hogy megveszem a legújabb divat által diktált “karácsonyi” díszeket, de a tartalom elmarad és belül nem készülök, nem élem át, mert nincs időm rá. Sőt, ha magamat is készíteném az ünnepre, akkor talán kérdőn néznék a csinos manókra, mikulásokra, grincs-fákra, amiknek semmi, de semmi köze az igazi ünnephez.
De még nincs advent. Még dönthetek, hogy idén mi lesz fontosabb: tartalom vagy a forma, a külső vagy a belső? Vigyázzunk, hogy ne képmutatás és cicoma legyen csak az advent, hanem lelki készülés. Különben könnyen magunkra vehetjük Jézus gondolatait: Jaj nektek, képmutató írástudók és farizeusok, mert megtisztítjátok a pohár és a tál külsejét, belül pedig tele vannak rablásvággyal és féktelenséggel. Vak farizeus, tisztítsd meg először a pohár és a tál belsejét, hogy azután a külseje is tiszta legyen! Mt 23,25-26
Más a szövegkörnyezet és a helyzet, de ha nem figyelünk, könnyen kívül díszes, belül üres karácsonyunk lehet. Te mernél idén díszek nélkül ünnepelni? Persze nem kell, de inkább szóljon arról az advent, hogy először megtöltöm a belsőm, a szívem, a lelkem, és ha marad időm, az utolsó pillanatban már a valódi ünnepet öltöztetem díszekbe, és nem a díszekkel takarom el ünneptelenségem.
Az előző három évben próbáltam segíteni napi bejegyzésekkel, ige-morzsákkal, gondolatokkal a saját és mások készülését. (Ezek továbbra is megtalálhatóak a blog korábbi bejegyzéseinél.) Idén egy kisgyermek érkezését várom, nemcsak karácsonyi értelemben, így nem tudom, lesz-e minden nap Váróterem, de a lelki készülésre sokféle lehetőség van, csak előtte el kell dönteni: Kívül vagy belül ünneplek?
Váróterem 