Ártatlan aztán nem vagyok. Van, hogy szeretnék annak tűnni mások előtt, de legbelül tudom, ártatlan nem vagyok. Próbálhatom kihúzni magam, csak hátulról szemlélni a történéseket. Foghatom másra, ti vagytok a hibásak, ti rontottátok el, ti akartátok ezt, nem én. De ártatlan vagyok-e, ha nem teszek a rossz ellen? Ha nézem csak a gonoszság folyását a világban, lépkedve az álnokság ragadós sarában, mondván mindenkinek: ezt nem én okoztam. Vagy végre szembenézek magammal, nem takargatva gyengeségeimet és hibáimat. Én tettem. Igen, nem egyedül, nem csak az én vétkem, de éppen annyira az enyém is, mint másé.
Pilátusként akarod élni az életed, elhitetve magaddal ártatlanságod, vagy ki mered mondani először csak magadban, halkan: én is vétkeztem? Én vétkeztem.
Amikor Pilátus látta, hogy nem ér el semmit, sőt a zavargás még nagyobb lesz, vizet hozatott, a sokaság előtt megmosta a kezét, és így szólt: Ártatlan vagyok ennek az igaz embernek a vérétől. A ti dolgotok! Máté evangéliuma 27,24
Váróterem 