Vajon betartom az ígéreteimet, nem is szólva az eskükről? Vajon van erőm és elhivatottságom akkor is kiállni a másik mellett, ha már nem olyan, amilyennek én képzeltem? Mikor tűnik el az a korábban biztosnak tartott soha a mondataimból? Mikor változik át a halálba is követlek azzá, hogy követlek, amíg nem a halálba mész? Mi okozza, hogy a legbiztosabbnak tűnő kőszikla is össze tud roppanni?
Simon Péter pedig ott állt, és melegedett. Ekkor így szóltak hozzá: Nem az ő tanítványai közül való vagy te is? Ő tagadta, és megint csak azt mondta: Nem vagyok. A főpap egyik szolgája, annak a rokona, akinek Péter levágta a fülét, így szólt: Nem láttalak én téged vele együtt a kertben? Péter ismét tagadta, és akkor nyomban megszólalt a kakas. János evangéliuma 18,25-26
A tagadás megsemmisíti a tagadót is. Nem vagyok. Nélküle már semmi vagyok.
A korábban fontosnak tartott dolgoknak nem lehet úgy hátat fordítani, hogy magamnak ne ártsak. A tagadás nem a másikról szól, hanem rólam. Hiszen én változtam, ha korábbi elveimet semmibe tudom venni. Én magam is semmivé lettem.
Vagy mellette maradok akkor is, ha nem ez a könnyű út.
Váróterem 