A Passió középpontjában egyértelműen Jézus áll. De Jézus szenvedéstörténete nem egyszereplős dráma. Amellett, hogy Jézusról szól, más fontos szereplőkre is felfigyelhetünk. Végignézve vagy olvasva a történetet, én kivel tudok azonosulni? Hol vagyok én a nagy történetben? Ha most játszódna, én mit tennék?
A böjt utolsó két hetében napról napra egy-egy mellékszereplőre eshet a tekintetünk. Tanítványok, főpapok, katonák, elítéltek vagy éppen Pilátus alakja és szerepe rajzolódik ki, mely ítélkezés nélkül mutathatja meg, talán mi sem cselekedtünk volna máshogy.
Az egyik kulcsszereplő egy a tizenkét tanítvány közül. Az, akire az egész világtörténelem ujjal mutogat. Júdás, az áruló. Sokan még a teljes nevét sem tudják, csak a bűnt, amiért kárhoztatni lehet. De a felmentése helyett hadd kérdezzem meg, ma nem találkozunk hasonló emberekkel? Akik egy kis pénzért bármire képesek? Akik hoztak életük során egy igen rossz döntést, amit nem lehetett visszaforgatni, és ami sokkal súlyosabb következményekkel járt, mint amit elképzelni tudtak volna? – Ők mások, mégsem árulják el azt, aki közel áll hozzájuk, aki éppenséggel az Isten Fia. – Ó milyen szép világban is élnénk, ha nem lenne az emberekben lázadás az Isten ellen!
Csapdába eshetek, ha Júdásra, a fekete bárányra zúdítom a világ minden bűnét. Könnyű azt mondani, ő rontotta el, nem én. Pedig Jézus nem egy ember hibája miatt került a keresztre, hanem minden ember bűne miatt. Júdás esete akkor taníthat, ha nem rá szóróm haragom, hanem példáját ismerve kérem az Urat: segíts, hogy ne hozzak rossz döntést, hogy ne a saját fejem után akarjak menni, segíts, hogy ne vakítson el a pénz. Segíts, hogy ne váljak árulóddá!
Akkor a tizenkettő közül egy, akit Iskáriótes Júdásnak hívtak, elment a főpapokhoz, és így szólt: Mit adnátok nekem, ha kezetekbe adnám őt? Azok pedig harminc ezüstöt fizettek neki. Ettől fogva kereste az alkalmat, hogy elárulja őt. Máté evangéliuma 26,14-16
Váróterem 
