A világ szemében mi nem csak ma tűnünk bolondnak. Hát nem bolond, ki önként lemond élvezeti dolgokról? Hát nem bolond, ki nem csak a maga hasznát keresi? Hát nem bolond, ki tud megbocsátani? Hát nem bolond, ki azt is próbálja szeretni, aki őt nem szereti? Hát nem bolond, ki az ismeretlent imádja, tiszteli és magasztalja? Bolondok vagyunk mind, kik keresztyénnek valljuk magunkat. Bolondság szembemenni a világ értékeivel és elképzeléseivel. Bolondság hinni a nem láthatót. Bolondság belekapaszkodni a nekünk dobott mentőövbe. Fulladjunk meg csak mind, mi okosak, hiszen jobban tudjuk, mi jó nekünk!
Én mégis azt mondom, szeretem ezt a bolondságot. Szeretem keresni a rosszban az előre elkészített jót. Szeretek rácsodálkozni egy nem kedvelt személyt nézve arra, hogy ő mégis értékes. Szeretem a nyugalmat, amit az Isten közelsége ad. Szeretek a jövőmbe, mint a végtelenbe tekinteni, aminek nem szab határt a halálom. És végül szeretek. Még akkor is, ha a világ bolondnak tart.
Mert a keresztről szóló beszéd bolondság ugyan azoknak, akik elvesznek, de nekünk, akik üdvözülünk, Istennek ereje. 1. Korinthusi levél 1,18
Váróterem 