Elvettek tőlem egy órát. Tőled is? Ezt nem hiszem el, pedig a 24 óra se elég! Hogy lehet mindennel végezni így? Fokozódó időhiányomban a megmaradt percek is kifolynak ujjaim közül.
Böjti nap ez ma mindenkinek. Csak éppen nem önkéntes lemondásról van szó. De valamiből ma mindenkinek kevesebb van, így a hiányt sokan érezhetik. De túl az idő vasfogán, böjti lemondásaink által keltett hiányérzetünkkel mit kezdünk? Panasz szakad fel ajkunkról, vagy frusztráltság lesz urrá rajtunk? A hiányunkban észrevesszük-e életünk valódi hiányát, az Istentől való elszakadást? A hiányt vajon Vele akarom-e pótolni, vagy mással próbálom hiányom befoltozni esetlenül?
A lemondás megmutatja, hogy valami igenis fontos volt nekünk. Annak ellenére, hogy korábban nem is fordítottunk rá nagy figyelmet. Ahogy tegnap nem adtam hálát a hajnali 2-től 3-ig tartó óráért. Ma mégis hiányzik. Hiányát mivel/Kivel pótolom?
Van, aki az egyik napot különbnek tartja a másik napnál, a másik pedig egyformának tart minden napot. Római levél 14,5A
Váróterem 