Nem hallom mennydörgő hangját. Nem szólal meg égő csipkebokorban. Nem látom álomban a jövőm általa eltervezett útját.
Kereshetem válaszát mindenben. Az Ige elrejtett és új értelmet nyert sorában. A hétköznapi történésekben, melyek jellé lényegülnek át kitörve monoton létezésük sorából. Elgondolkodtat egy túlzott határozottsággal mondott nem, vagy a nap minden órájában eszembe jut az a félve mondott igen.
De melyik a Te válaszod, Uram? Biztos ezt mondod? Vagy ez nem is Te vagy, csak saját gondolataim hallom a Te hangoddal szólva?
Ha Rád figyelek, akkor végül válaszod meglelem, és tudom, ezt Te közlöd velem. Nem bokorban, nem álomban, nem az ég dörrenésében, még csak nem is a fülemben találom. A szívembe írod feleleted, mely legnagyobb tanácstalanságomban is békességet ad. Nincs kételkedés, és nincs a Kísértő kérdése többé: mi lett volna, ha? Csak Te vagy és a válaszod, amit legbelül érezhetek, ha rád hagyatkozom.
Ha segítségül hívod az Urat, ő válaszol, ha kiáltasz, ezt mondja: Itt vagyok! Ézsaiás könyve 58,9A
Váróterem 