Ó, de sokszor tudunk kiáltani az Istenhez! Számon kérni, kikérdezni, vallatni, kívánságainkat sorolni. Aztán rohanunk is tovább. Az élet folytonos hajtásában előfordulhat, hogy a választ már meg sem várod. Az élet megy tovább, nincs idő megállni. Nincs idő várni. Ha Isten nem segít, akkor megoldom magam. Aztán telik és folyik az idő, majd újra ott vagy Isten előtt. Nem sikerült. Egyedül nem ment. Az újbóli kérdésednél várd meg a választ! Ne menj tovább nélküle.
Az időm egy részében tanítok. Tudod hányszor előfordul, hogy feltesznek egy-egy kérdést, és amikor elkezdek válaszolni, már jön az újabb és újabb kérdés? És egyszerre csak azt vesszük észre, hogy szól a csengő. Szaladni kell másik órára, haza vagy sportra. Az üres teremben azon gondolkodom, hogy a kérdésen túl a vajon a válaszok is érdekelték volna őket?
Uram, szabadító Istenem, hozzád kiáltok éjjel-nappal. Zsoltárok könyve 88,2
A kiáltáson túl a választ megvárod?
Váróterem 