A vádlottak padjára ültetjük azt, ki minket vádolhatna. Kérdések sora kavarog a fejekben, melyek kimondva vagy kimondatlanul, de Istennek vannak szegezve. Uram, miért engeded? Uram, hol vagy? Uram, miért nem avatkozol bele? Uram, miért avatkozol bele? Mintha Istennel kapcsolatban nem nőnénk ki a gyermeki miért korszakot.
Böjtben nemcsak ételt vagy rossz szokást lehet elengedni. Elengedhetem vádló vagy kételkedő kérdéseim. Nem azért, mert már ne lenne számomra kérdés, hanem mert megpróbálok bízni az Istenben. Bízni abban, aki kérdés nélkül válaszol. Hiszen lehet, hogy a kérdés nem is a válaszról szól, hanem rólam. Hol vagy, Uram? Hol vagyok én?
Uram, miért állsz oly távol, miért rejtőzöl el a szükség idején? Zsoltárok 10,1
Váróterem 