Tavaly decemberben még fogalmam sem volt róla, hogy idén újra költözésben lesz részem. Sőt nem csak egy oldalról.
Persze manapság ritka, hogy valaki az egész életét egy házban élje le, de azért elég sok mindenkire igaz, hogy próbál minél hamarabb megállapodni, és a költözést csak a növekvő család, igények, esetleg munkahely változása miatt ütemezi be. Én viszont rengetegszer költöztem már. Komolyan. Az idei, életem tizedik összepakolása és kicsomagolása volt, nem számolva egy másfél hónapos – nyáron otthon leszek két albérlet között – ideiglenes költözést. Jó-jó, a legelsőre nem emlékszem, hiszen a ki és becsomagolás részemről maximum a pelenkám cseréje ügyében merítette ki az érdeklődésemet. De a többi elevenen él bennem. Sőt, ha lehet ilyet mondani, rutint szereztem a csomagolásban, dobozolásban. Pedig annyira nem is szeretem.
A történethez hozzátartozik, hogy a mostani költözés egy óriási ajándék eredménye a gyülekezetünk egyik családja részéről. Így nem a zűrzavar vagy a fáradtság maradt meg és uralta a pakolás időszakát, hanem a kiolthatatlan hála egy gyönyörű, számunkra álmodni sem mert lakás okán.
Ezen kívül idén még két költözés férkőzött be a számomra igencsak rövidnek érzett első két hónapba. Talán mindenki olvasott a Ráday utcai kollégiumtűzről. Számomra igencsak kedves Török Pál Kari Könyvtár, barátok, iskolatársak, tanárok kényszerültek költözésre, habár sokaknak a tűz miatt kevesebb minden maradt a becsomagolni valók közül. Megrendített a saját költözésemmel való egyidejű kényszerköltözés. Szinte minden bepakolt könyvnél erősödött a hála, hiszen nekem van mit betennem a dobozokba. És ez közel sem természetes.
A harmadik költözés végre külső tényezők nélküli, saját döntésbeli összecsomagolás és importálás. A három éve használt varo-terem.blogspot.hu oldalam költözött ebbe az új környezetbe. Az okokkal nem untatnék senkit, de remélem még olvasóbarátabb felületen tarthatsz velem a bejegyzések erdejébe. Viszont itt említeném meg a költözés korai időpontjának okát. Idén ugyanis nemcsak adventben várakozhatunk együtt, hanem készülök, várakozok, írok, megosztok gondolatokat böjtben is.
Mindezek az események és költözések megerősítettek bennem valamit. Nem a külső dolgok, helyek, tárgyak adnak állandóságot vagy biztonságérzetet az életemnek. A állandó változások sorában, bennem legbelül megrendíthetetlen, megváltoztathatatlan állandóság van jelen. Tudom, hogy ez Istentől van. Aki újra és újra figyelmeztet:
Ne gyűjtsetek magatoknak kincseket a földön, ahol a moly és a rozsda megemészti, és ahol a tolvajok betörnek, és ellopják, hanem gyűjtsetek magatoknak kincseket a mennyben, ahol sem a moly, sem a rozsda nem emészti meg, és ahol a tolvajok sem törnek be, és nem lopják el. Mert ahol a te kincsed van, ott lesz a te szíved is.
Máté evangéliuma 6,19-21
Váróterem 